Földtörvény újratöltve. Ángyán József a vidékstratégiáról

Szlavkovits Rita

2013. március 30. 0:05

Földtörvény újratöltve. Ángyán József a vidékstratégiáról

Az új agrárkamara a tőkés nagybirtok hivatala lesz. Minimum aggályos az új agrárkamara legitimitása, hiszen a választásra jogosultak alig 7%-a járult az urnákhoz. A „központilag” összeállított egyetlen listát, amelyre szavazni lehetett, és ezzel a kamara vezetését a tőkés nagybirtok képviselői, a MAGOSZ vezetői, vagy a velük szövetséges szervezetekből delegáltak uralják.

Így olyan intézmény jött létre, amely az Alaptörvény módosításával bebetonozott integrált mezőgazdasági termelésszervezés és a birtokkoncentráció végrehajtója lesz. A polgári oldal a választáskor hangoztatott közösségi érdekek helyett a tőke állami támogatását választotta. A Vidékstratégia elszalasztott végrehajtását hiányolják a zöld szervezetek és az önkormányzatok is. Összeáll-e a harmadik politikai platform? Kérdeztük Ángyán Józsefet.

Jól van? Ma nem volt semmi rendkívüli a Parlamentben?

Nem, nem. Ott ülök az egyik gyönyörű oszlop mellett, az utolsó sor szélén a frakcióban, ahova áthelyeztek. Ott is maradok most már, míg le nem zárul a földügyi törvénycsomag vitája, elfogadása. Akkor lehet, hogy az oszlop másik oldalára kerülök, ott ülnek a függetlenek. De most még maradnom kell, ki kell tartanom, az általam képviselt ügyek mellett ki kell állnom. Ez a történet ugyanis már nem rólam, hanem az országról, a vidékről és annak népéről, azokról az emberekről szól, akiknek mást ígértünk, és akik – lehettek néhány százezren - az én szavamra is hallgatva szavaztak a mostani kormányzó politikai szövetségre. Ezért nem álltam fel a rám – meggyőződésem szerint alkotmányellenesen - kirótt bírság vagy a miniszterelnöki nyílt színi durva megalázás ellenére sem.

Elég zavaros a politikai paletta, bár a káoszban egyidejűleg a profilok is tisztulnak. Lesz a Vidékstratégiát akarók pártja? Van-e elég erő, akarat?


Az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 20-25 évben egyre világosabbá válik, hogy valójában két érdek feszül egymásnak. A nemzetközi és a vele szövetséges helyi tőke érdekei ütköznek a közösségekével. Magyarországon az eredeti tőkefelhalmozás és a globalizáció folyamatai erősítik egymást, és ez akkor válik igazán veszélyessé, ha a közösségek állama dezertál, átáll a tőke, a „pénzeszsákok” oldalára. Ezt a folyamatot éljük most már hosszú ideje. A kormány – sajnos azt kell mondjam hasonlóan elődeihez és ráadásul főként a föld, a vidék kérdéseiben - megmutatta, melyik oldalon áll. Én már, koromnál fogva, nem akarok pártot alapítani, de fontos volna, hogy a tisztességes emberek összefogjanak. Járom a vidéket és beszélgetek különböző városi és vidéki, helyi közösségekkel, fiatalokkal és idősekkel, de a magyarság velünk élő nagyszerű, emblematikus személyiségeivel is a kialakult helyzetről és a megoldási lehetőségekről. Abban bízom, hogy hamarosan egymásra találnak azok a tisztességes csoportok, amelyek számára létkérdés az eredeti vidékstratégia végrehajtása. Az igazi „nép-pártiak” talán össze tudnak kapaszkodni. Én ebben az egymásra találásban szeretnék nekik segíteni, közvetíteni. Ha a politikai szerepvállalás mellett döntenének a Vidékstratégia mögé sorakozók, még pártot sem kellene alapítaniuk, hiszen az élőlánc mozgalom pártként is be van jegyezve. Szerintem jóval többen vagyunk, mint amennyi látható. A többség azonban ma még hallgat és várakozik.

Csendes többség?

Jóval többen vannak azok, akik a most formálódó „nagybirtokos és tőkés” körökön valamint az általuk létrehozott köztestületen kívül rekedtek, és követelik az eredeti vidékstratégia végrehajtását, mint akik ezt a véleményüket nyíltan vállalnák is. Jól mutatja ezt, hogy az agrárkamarai választásokon minden megyében 10% alatt volt a részvételi arány, a majd 200 ezer regisztrált tag közül hozzávetőleg 14 ezren adták le voksukat. Közülük is mintegy ezren – az óvatosabbak – elmentek ugyan szavazni, de érvénytelen szavazatot adtak le. Bár Fazekas Sándor az új testület ünnepélyes megalakulásán ezt is kiváló eredménynek nevezte. Példának azt hozta fel, hogy a legutóbbi kamarai választáson Pest megyében 30-an vettek részt, míg a mostani voksolásra majd 1500-an mentek el. Igaz ugyan – de ezt már nem tette hozzá -, hogy nem volt kötelező a kamarai tagság, és az a kamara csak az agrárterületet képviselte.

Az eredeti, nép-párti elképzelés és kidolgozott, széles körben megvitatott és támogatott törvénytervezet szerint a testület alulról szerveződött volna, a helyi földbizottságokból kiindulva alakultak volna az önálló megyei kamarák, s ezek szövetsége lett volna az országos kamara. Az agrárkamarai törvény ezzel teljesen ellentétes előterjesztése és vitája azonban a nyári parlamenti szünet előtt négy nappal, egyetlen nap alatt lezajlott, és a parlamenti henger két napra rá el is fogadta. Mint ismeretes, a vidékfejlesztési miniszter megbízása alapján az általa kijelölt átmeneti elnökség feladata lett a választási eljárás kidolgozása és annak lebonyolítása. A listaállítás szabályai és az eljárásrend messzire vitte a helyi közösségek érdekeitől a szervezetet a helyi jelölés és a közvetlen választás kizárásával. A „központilag” összeállított egyetlen listát, amelyre szavazni lehetett, és ezzel a kamara vezetését a tőkés nagybirtok képviselői, a MAGOSZ vezetői, vagy a velük szövetséges szervezetekből delegáltak uralják. Így olyan intézmény jött létre, amely az Alaptörvény módosításával bebetonozott integrált mezőgazdasági termelésszervezés és a birtokkoncentráció végrehajtója lesz, annak hivatali apparátusává degradálódik az új agrárkamara. A helyi közösségek ismét magukra maradnak.

Zöld OT 2013 Gödöllő Ángyán József Zöld OT 2013 Gödöllő Ángyán József

Van azért halvány remény, hogy mégis csak jó irányt vesz az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” igazi tartalma? Magyarul lehet olyan törvényt kikeríteni ebből, amivel Ön elégedett lenne?


A Vidékstratégia négy sarkalatos törvényéből szövetkezeti és a családi gazdálkodókról és az összefogásukat szabályozó, szövetkezetekről szóló törvény helyett az „integrált mezőgazdasági termelésszervezés” talányos fogalma került az alaptörvénybe. Attól tartok, hogy ennek Alaptörvénybe iktatásával a kormány bebetonozta a tőkés érdekeket. Ha egy-egy régió teljes mező- és élelmiszergazdaságát egy-egy monopolhelyzetbe hozott nagy tőkeérdekeltség kapja az államtól – mint ahogyan az hírlik - évtizedekre koncesszióba, akkor a családi gazdálkodóknak, de a vidéknek is végképp befellegzett. Ebben az esetben ugyanis az integrátor lesz a profitcentrum, és a hasznot elvonja a vidéktől, a gazdálkodó családoktól és helyi közösségektől. A gyulai frakcióülésen felhívtam ennek veszélyeire a figyelmet. Orbán Viktor erre azt mondta, hogy akkor majd a kiválasztott integrátorok „nonprofit” szervezetként visszaosztják a hasznot úgy, ahogy azt az eredeti nép-párti programban a szövetkezetekkel terveztük. Elképzelem, ahogy bármelyik nagy tőkeérdekeltség visszaoszt. Ahogy például Csányi Sándor Bonafarmjának szingapúri cége, a CSIM Pte. Ltd. „nonprofit” módon visszacsorgatja a családi vállalkozóknak a pénzt, a hasznot. Hát ehhez bizony igen élénk fantáziára lenne szükség.

Amióta elkezdődött az állami földek pályáztatása, hangos botrányok kísérik. Kaptak földet Tállai András, Budai Gyula rokonai, ismerősei, a nagyok „strómanjai, építési nagyvállalkozók és szociálpedagógusok, de még Győrffy Balázst, a kamara frissen megválasztott elnökét, sőt a miniszterelnök rokonságát és baráti körét is hírbe hozták. A legnagyobbak, a Nyergesek, a Csányik, a Leistingerek földjeit – lejárt bérleti szerződéseik ellenére – nem is pályáztatják. A földforgalmi törvény beterjesztett tervezete is mintha engedékenyebb lenne a nagyokkal. Lát esélyt a kicsiknek kedvezőbb variációk elfogadására?

Egyfelől lazít a korábban megfogalmazott elveken, (tágan értelmezett „helyben lakás”, külföldiek számára is nyitott kapuk, hiszen a tagállami állampolgár is lehet jogosult földszerző földműves, stb), másfelől a helyi földbizottságok vétó jogáról már nincs is szó, csupán javaslatokat tehetnek, sőt a MAGOSZ módosító javaslata a helyi települési közösségektől elveszi és járási szintre az agrárkamara alá rendeli azokat. Már szó nincs a demográfiai földprogram fiatal párjairól. Sőt a meglévő módosítások mellé újabb és újabb javaslatok is érkeznek a nagygazdaságok pozíciójának erősítésére. Bencsik János képviselőtársammal benyújtottunk 70 módosító indítványt, amelyek az eredeti nép- párti érdekeket helyezik előtérbe. De nem csupán mi nyújtottunk be módosítókat. Mások is. Ezek például olyan igényeket fogalmaznak meg, mint a minden számosállatra jutó két hektár föld felső határ nélküli, korlátlan kielégítése. Ez csak egy példa a módosítók közül, de ha ezek is beépülnek, akkor a jelenleginél is torzabb földforgalmi törvény születhet, ami teljességgel a tőkés társaságok malmára hajtja a vizet, óriási birtoktestek kialakulásának ágyaznak meg. S ebben ráadásul nagykoalíció látszik kialakulni, ahogy ez már a sarkalatos törvények esetében megmutatkozott, amikor éppen az integrátorok ügye mellett, a családokkal és szövetkezeteikkel szemben a kormánypárti frakciók együtt szavaztak az MSZP-vel. Itt megmutatkoztak a valódi érdekek. Nekünk a közösségek oldalán kell állnunk.

A Vidékstratégia tömegek számára létkérdés

Róna Péter közgazdász egy televiziós műsorban a demokrácia feltételeként beszélt az önálló, gazdasági erővel rendelkező állampolgárokról. Amíg egzisztenciálisan kiszolgáltatott emberektől várják el, hogy legyen számukra fontos a jogállamiság, addig ez vágyálom marad. A Vidékstratégia ennek az igénynek a megteremtésben katalizátor lehetne. Többeknek fontos az eredeti tervek előhúzása a fiókból.

Gémesi György és Szlavkovits Rita    kép: Sarkadi PéterGémesi György és Szlavkovits Rita                                                      kép: Sarkadi Péter

Majd 200 civil szervezet a múlt hétvégén Gödöllőn  a környezet- és természetvédők országos találkozóján aláírta azt az állásfoglalást, amelyben a vidékstratégia végrehajtását követelik. Ezen a konferencián Gémesi György, az Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke is kifejtette, hogy az új önkormányzati törvény végrehajtása során kivont pénz hiányzik a településeknek, a falvak helyét sóval lehet behinteni, ha nem kapnak segítséget a fiókban porosodó vidékstratégia leporolásával.  Csak annak végrehajtása adhat a kistelepülésen élőknek olyan muníciót, amellyel talpon maradhatnak a kicsi önkormányzatok a pénzkivonás után is. A falvakban a vidékstratégia létkérdés. Gémesi is járja a vidéket, április végén összegzik a 4-5 fórumon gyűjtött tapasztalatokat. A Lepsény környéki gazdák kezdeményezésére új, országos gazdaszervezet is alakult Gazdálkodó Családok Szövetsége elnevezéssel, és gyors ütemben nő rendes és pártoló tagsága. Más gazdaszervezetek is elégedetlenek. Az alakuló települési Gazdatanácsok alternatív agrárkamara megalakításához gyűjtenek aláírásokat, mert az Alapvető Jogok Biztosa azzal utasította el panaszukat, hogy az átmeneti kamarai elnökség tevékenységét - minthogy az nem minősül hatóságnak - nincs jogában vizsgálni. Az Élőlánc Magyarországért és a Váralja Szövetség „Kié legyen a föld és hogyan?”címmel, Ángyán József és Bencsik János országgyűlési képviselők közreműködésével „nemzeti konzultációt”, országjáró földfórum sorozatot indított, amely április 3-án Egerben immár 15. állomásához érkezik.

Április 5-én Budapestre egy fórumot szervez a Szülőföld Mozgalom, valamint a földforgalmi törvénytervezethez beadott állásfoglalást kezdeményező további öt szervezet (CSEMETE Egyesület, Kishantosi Vidékfejlesztési Központ, Magyar Biokultúra Szövetség, Magyar Természetvédők Szövetsége, Szövetség az Élő Tiszáért)

Ezt olvasta?  A fölakasztott gazda




Kapcsolódó anyagok Ángyán és a zöldek
Cserbenhagytál, Jóska! Orbán földbe döngölte Ángyánt
Ángyánt megerősíti a támogatás
Szerveződnek az Ángyánt támogató gazdák

Hozzászólások

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

hirdetés

Szeretne cikket írni? Megosztaná véleményét? Itt megteheti!
Felhasználóbarát honlap
Kiváló Magyar Tartalom
Járjon zöld szemmel! Küldje be fotóit itt!